Pécs-Hosszúhetény 2009

Hiába ígértek az időjósok a hétvégére esős, hideg szeles időt, a verseny gyönyörű optimális körülmények közt folyt mindkét nap. Szombaton megvárta az eső az utolsó versenyző célba érkezését is, vasárnap pedig a nap és szél hamar felszárította a maradék tócsákat. A kemény talajon és tapadós sziklákon hatalmasat küzdöttünk az eredményekért a hihetetlen lendülettel küzdő Dobor Sanyival, és a két osztrák menővel.

Biztonsági okokból feltettem az esőgumim, ami a tartalék kerekemen van. A tartalék kerék nagyon drága, de 2-3 év alatt behozza árát: koptatni, edzeni, kemény sziklákra kiváló egy kopottabb gumi is, míg esőre, homokra folyton kéznél van az új. Nem kell gumishoz rohangálni, 3 perc, és máris a másik kerékkel ugrálhatunk a köveken. Most ugyan elég lett volna a kopott is, de azért a földes feljárón jól jött ha kicsit jobban túrta a nedves homokot.

Szombaton viszonylag jó kezdés után csináltam néhány ötöst, így elúszott minden reményem a dobogóra kerülés témakörében: a pályák nagyon könnyűek voltak. Az osztrák nagymenő, Mario Mempör a teljes verseny alatti hibái: 5-5-3-1-1. volt egy motorleállás, egy szalagszakadás, és összesen 5 lábletétel. Ez a harmadik helyre volt elég. Sanyit verhetetlennek gondoltuk hazai pályán, ám a másik osztrák srác néhány ponttal elé került. Én a biztos negyedik helyre csúsztam le sajnos, a magyar mezőnyben pedig 2. lettem.

Vasárnap az első körben becsúszott egy nyílszakításos ötös, két szerencsétlen hármas meg egy kettes. 13 pont az első körben, mind peches... épp elég arra, hogy Sanyi 3 hibás első körét látva megint csak elszálljanak reményeim. Sanyi hozta formáját, és kockáztatott keményen, hogy utolérje az osztrákokat, hazai pályán arannyal zárja a második napot. Sajnos a második kör 5. szekcióján elszámolta magát, bukott, és odaverte az oldalát egy éles sziklához. A sérülés nem mutatkozott maradandónak, de a félsz belebújt, és már nem kockáztatott annyit. Így sikerült behoznom, sőt, jó pár ponttal el is előzni őt: felkapaszkodtam a dobogóra a két osztrák mögé, illetve a nap legeredményesebb magyar versenyzője is lettem.

A másodosztályban Kohl Jani magabiztosan nyeri a futamokat a régi, jól bevált 2005-ös Shercojával. Majnár Csaba szombaton fejelt egy hatalmasat, kiugrott a válla, így itt is szlovák és osztrák versenyzők állhattak a dobogó lentebbi fokára szombaton és vasárnap is. Sajnos az alsó kategóriákban nagyon megfogyatkoztak a magyar indulók, érdemes lenne átgondolnia a szakág vezetésének, hogy miért. Sokan a nehéz kezdő pályát okolják, amire rácáfolt a vasárnapi eredmény: egy helyi trialos, élete első futamán második helyezést ért el. A 4000 forintos napi rajtpénz sem számít magasnak, így, hogy minden versenyen teljes komfortról, ellátásról gondoskodnak a versenyrendezők.

Pécs nagyszerű, fordulatos és sajnos kissé baleset-dús versenyként vonul be a 2009-es bajnokság történelmébe. Kiváló rendezés, kicsit szint alatti elsőosztályú pálya, nehéz másod és harmadosztályú nyomvonalak, és hibátlan, optimális versenyzést biztosító időjárás jellemezte. Beárnyékolja a jövőt, hogy ezt a zseniális trial helyszínt úgy néz ki, elveszik Sanyéktól, és megnyitják a bányát. Nagyon nagy érvágás lenne, mert a hosszúhetényi pálya talán az ország legtechnikásabb trial-területe, ahol nem csak motoros, de kerékpáros versenyeket is lehetne rendezni. Egy klubházzal pedig akár szabadidőközponttá is lehetne alakítani, ami a természetvédelmi területhez azért jobban passzolna mint egy zajos, romboló bánya.