Évadzáró

Kezdődik a tanítás, és véget érnek a nyári szórakozások lassan. Sajnos a trialmotoros évad is végetért, és kivételesen nagyon sajnos, ugyanis elhalászták az orrom elől a magyar bajnoki címet.

Hiába volt a külön sorszámos 2008-as Sherco, sajnos nem tudott átbillenteni a holtponton, három versenyen is néhány pontocskával csúsztam csak le az első helyről. Sajnos a tény akkoris tény, be kellett érnem az ezüst éremmel 2009-ben, Dobor Sanyi iszonyatos akarásának és lendületének meg lett az eredménye, ha csak kicsikkel is, de mindig becsúszott elém a dobogó legfelső fokára.

Az utolsó esélyem Mosonmagyaróváron volt, hogy nyerhessek, de ez is már csak matematikailag jöhetett volna össze, ha minden a kezem alá játszik. Persze éppúgy, ahogy egész évben, most sem játszott semmi a kezem alá.
Esős hét után gyönyörű napsütéses idő, kellemesen enyhe, ideális motoros idő kerekedett a versenyre. A pályát szlovák kollégák építették Gáborék volt katonai lőterének maradék betonelemeiből, ahol gyönyörű felugrók voltak végre, igazi fellépők, amiket szinte egész évben nélkülözni kellett. Sajnos itt is -mint egész évben minden pályán- akadt egy pont, ami megtréfált, és olyan felesleges pontokhoz juttatott, amik éppen annyit hoztak, hogy Sanyi pár ponttal elém férkőzhetett. Másokat azért nem említek sosem, hiszen a többieknek esélyük nem volt, hogy beleszóljanak párharcunkba, versenyenként nagyjából 50%-kal kevesebb hibát szedtünk össze, mint az utánunk következő bronzérmes.

Sajnos kevés volt a trükkös oldalazó, csúszós sodrós kanyar, vagy a hosszú lendületes feljáró ami a nagy 320-as Sherconak kedvezett volna, de a masszív izomkolosszus járgány a könnyebb, kétüteműek ugrósságának kedvező nyomvonalakon is remekül helytállt. Felugrott a legmagasabb sziklákra is alsólemez koppantás nélkül, és még a nyélgázt sem kellett rátekerni. Igaz, a sok ugráltatást igénylő kanyarokba néha beszorult, de egy-egy talpalással a legnehezebb szituációkból is könnyedén kihúztam.
Volt egy kellemes előreszaltó is, aminek az érdekessége az volt, hogy a felakadt haspáncélon simán átfordult a motor a lejáróban, a teleszkóp negatívba hajlott, és bakugrásban elegánsan leszálltam róla előre, miután földet ért a kerék a szalagon kívül, így a nullás szekció megmaradt. A motor természetesen úgy vette az incidenst, ahogy illett: miután felállítottam, és a gázkart kézzel a helyrerángattam egy rúgásra indult, és hibátlanul futott tovább.

A másodosztályban Kohl Jani simán hozta a tőle megszokott színvonalat – nyert mindkét napon a hazai mezőnyben - a 2005-ös motorjával, ami azóta is elnyűhetetlenül szolgál, holott az általános szervizeken kívül még nem kellett hozzányúlni semmihez. Rónaszéki Gábor is csípett mindkét nap dobogót az én egykori 2006-os 2,9-es Shercommal, szombaton harmadik, vasárnap második lett.